Tipikus karácsony közeli program. Kedves barátném és párja ajánlották fel, hogy csatlakozzam hozzájuk az útjukon, amit nagyon kreatívan hétköznapra, péntekre időzítettünk, s növelte az ötlet nagyszerűségét az is, hogy Magyarországon a szombat is munkanap volt azon a hétvégén, így legalább honfitársaink nem növelték oly mértékben az egy négyzetméterre jutó őrült vásárjárók számát, mintha hagyományos péntek-szombat-vasárnap mentünk volna. Mondjuk tömegfóbiásoknak hétköznap sem ajánlanám ezt az elfoglaltságot, mert azért a „tömeg hiánya” is viszonylagos volt… Sokat dobott még ezen a tény, hogy olyan hideg volt, hogy az orangenpunch, amit felmelegedés végett vettem magamhoz, nagyjából 10 perc alatt szelídült mancsaim közt jeges teává… A városháza szépen kivilágított épülete, és a környező fák fénydekorációi (gömbök, almák, mindenféle azonosítatlan szelíden fénylő képződmény) viszont egészen jól feledtették a mínuszos kellemetlenséget… Előtte (mivel délelőtt indultunk, és 1 óra körül már meg is érkeztünk), a Stefanskirche mögötti kisvendéglőben hagyományos viener schnitzelt ettünk (alapesetben nem szeretem a rántott húst, de ez tényleg nagyon fenséges volt, s mivel még sosem ettem Bécsben ilyet, ennek kipróbálását felesleges lett volna tovább halogatni), s picit felmelegedni is sikerült, mert az egyetemtől, ahol letettük az autót, azért nem negyed órának tűnt az út abban a nagy hidegben… Utána bóklászás, üzletekbe felmelegedés célzatú bebaktatás, metróban eltévedés (csak kicsit, addig is melegben voltunk :D), majd a Városháza tér előtti vásár megtekintése. (A különféle csetreszek, értelmetlen, ámde szép (vagy kevésbé szép) használati tárgyak és karácsonyfadíszek iránt vonzalmat érző nőknek nagy kedvence lehet a hely, hímnemű kísérőikre az étel, valamint a puncs és forralt bor választék hathat ösztönzően. Meglehetősen széles a paletta, kinder verziót (alkoholmentes) is árulnak. Az italt helyes kék bögrében kapjuk, némi plusz összegért, amit aztán a vásárból távozván leadhatunk, és visszakapjuk a befektetett összeget (mint a Vörösmarty téren, de emlékeim szerint az a bögre nem volt ilyen helyeske), de mivel amúgy is bögregyűjtő vagyok, kapóra jött, hogy már nincs késztetésem ilyen jellegű emléktárgyra vadászni, hisz épp kéznél volt (egy idő után hozzámfagyva nagyjából), azóta is abból teázom itthon.
Tetszett, jó volt, romantikus kéz a kézben andalgásként (összefagyásként) feltehetően jobban beleivódik emlékeimbe, de így is nagyon örülök, hogy elmentünk, köszönhetően a szórakoztató útitársaknak. Viszont azt kell mondjam, azért picit túlmisztifikáltam ezt a vásárt, mert a Vörösmarty téri legalább ennyire hangulatos, de persze van annak egy különleges varázsa, ha az ember külföldre utazik...
(Fotó csak a karácsonyfa díszes bódéról készült, mivel a sötétben fotózásra immunis a fotómasinám.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése