Mindenféle előzetes híreszteléssel ellentétben marha hideg volt (bocsánat, disznó), de ez legalább hozta gyermekkorom disznóölési emlékeit. Sok pultnál tettek ki kóstolót, én pedig dög magyarként több helyen éltem is a lehetőséggel. A mangalicatepertős csokoládé részlegen szintén nagyon kedves volt a fogadtatás, egy hölgy lelkesen mesélte a csoki születésének történetét (ami szerintem elég hihetetlen, ép elme pusztán azon tények alapján, hogy szereti a belga csokit és a töpörtyűt is, nem gondolja ki, hogy összecsoportosítsa ezeket az elemeket, ilyen elvek alapján ehetnénk pl pörcös kacsazsírt málnával, mert ugy mindegyik finom...hümm). A meséhez kedves kínálás társult, és azt kell mondjam, a csoki (elvileg belga) mennyei. Mármint az a része, amelyikbe nem jutott el egy disznómolekula sem. A töpörtyű is biztos finom volt, de az ízlelőbimbókon történő együttes alkalmazása csak erős idegzetűeknek ajánlott, miután megkérdezték elmeorvosuk és gyógyszerészük.
Kiheverve a sokkot, kóstoltam még kuriózumként ribizlis gomolyát (ezt már a tejtermék részlegen, merthogy olyan is volt itt), érdekes volt, de ez sem lesz a kedvenc.
A legjobban a "vésett" sonka tetszett, kreatív ajándék lehet, névre szólóan, illetve tetszőleges mintázattal is elkészítik. Ötletes a magyar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése