Ez volt az a program, amire évek óta el akartam már menni, de valahogy mindig közbeszólt valamilyen vizsga, vagy a rossz idő... Persze az évek alatt híres lett ez a budapesti móka, és mint ilyen, hozzám hasonlóan még sok-sok múzeumkedvelő gondolta ugyanúgy, hogy felkerekedik a Múzeumok éjszakája éjjelén... Tömeg. No igen. Az volt. (Nem kicsit, nagyon :D) Viszont azt hiszem, jó taktikát követtem, mikor is viszonylag a kezdésre egy olyan múzeumhoz mentem, ahol több kiállítás is érdekelt. Vagyis a Szépművészetinél kezdtem, ahol a bazihosszú sorba már a bkv pénztárban megvett 1400 Ft-os karszalaggal álltam, és bár a sor hossza másra engedett következtetni, maximum negyed órát álltam a kapu előtt... Bent már közel sem volt ilyen egyszerű elsőre, mivel a Múmiák kiállításra már csak 11 órára kaptam cetlit, amivel bejuthattam volna. De persze a mázlistább fajta vagyok, felbukkant egy nem túl régi ismerős, aki felajánlotta a saját, 8-ra szóló belépőjét, mivel a gyerkőcök, akikkel volt, már nem bírták volna addig a kiképzést (Ez úton is örök hálám száll felé...). Szóval jipijé, bementem hamar a Nyolcak kiállításra, hogy eltöltsem valamivel 8-ig az időt, leszűrtem a következtetést jól, hogy a "Nyolcak" egyik festője sem lesz soha a kedvencem, de legalább ezt is megtudtam... Aztán Múmiák, erről sem írnék részletesebben, akit érdekel, úgyis utánaolvas. Mindenesetre nem volt tömeg, hisz nem engedtek be egyszerre sok embert, szóval igencsak élvezhető volt. Engem speciel nem ijesztett a látvány, de bizonyára vannak gyengébb idegzetűek is, akik számára némelyik "alany" borzasztó lehet. Nekem tetszett, és a belépőjegyem már a Nyolcak-nál is megtérült, szóval akár be is fejezhettem volna az éjjelt, de azért az nem lett volna kihívás...
Hogy az egészséges életmódnak is adjunk, a Vörösmarty tértől elballagtam a Clark Ádám térig, az uniós elnökséget búcsúztató előadás aktuális műsorszámát megnézni (Tűztánc- és nem tetszett, mert valójában csak idegesítő zene volt, tűz nem, pedig hát én cseppet piromán vagyok :)), majd visszabattyogás a Vam Design Centerig. Igen, az agyagkatonákat akartam megnézni, de mikor láttam a sort, felülbíráltam ezt a szándékot (igazság szerint a többi kiállítás ott bent jobban vonzott, hiszen az agyaghadsereg csak egy hamisítvány- pedig szerintem a kiállításokban pont az a szép, hogy valami olyat látok, amit esetleg olyan valaki készített, akinek már a csontjai is teljesen szétporladtak, és sosem hitte volna, hogy pár ezer év múlva egy alkotását (vagy saját mumifikálódott maradványait) nézi a tömeg...)
Sebaj, ifjú szervezet nem csügged, nem fárad, séta az Iparművészeti Múzeumig (kellemes nyáreste volt, így megvolt a bóklászás élvezeti értéke), ahol egyáltalán nem volt sor. Az Esterházyak ruhakincseit is régóta meg akartam nézni, így ez is kipipálva. Hosszú éjjel volt, kb 2-kor feküdtem le. És jövőre is megyek, csak kell hozzá stratégia :) Tömegfóbiásoknak pedig üzenem, hogy tényleg nem vészes, ha van útiterv :)
